Deadman egy állat, avagy a történések HoT és az SK.wc3 szemszögébõl

Mint tudjátok az SK.wc3 az SK fõhadiszállásán találkozott Kölnben egy bootcampre a verseny elõtt. HoT és Insomnia szombaton érkezett, míg Deadman vasárnap, Miou és XlorD a hétvége után csatlakozott hozzánk. Már azokban a napokban is volt néhány kisebb problémánk Deadman-vel, de nem tulajdonítottunk neki nagy figyelmet, mert mind tudtuk, hogy elég nehéz egy személyiség. Akkor kezdõdött el komolyabban, amikor szándékosan szegte meg a szabályokat. A szabályokat, amiket a menedzserünk szabott meg. Az egyik az volt, hogy nem lehet cigizni az épületben, mert sok ember dolgozik itt napközben, de ezt áthágta néhány alkalommal. Egyik éjjel, amikor mind játszottunk, Deadman rágyújtott egy cigire a gép mellett. Elõször udvariasan megkérték, hogy oltsa el, de ezt elutasította. Eztán Ownitsch komolyabban szólt neki, amit szintén elutasított „bazd meg te retardált” szavak kíséretében. Következményként Ownitsch fogta a cigijét és kidobta az ablakon. Deadman felállt és megkérdezte Ownitsch-t, hogy retardált-e és hogy kimenjenek-e. Ownitsch nem akart további konfrontációt, így visszaült a gépéhez és nem foglalkozott vele. Másik dolog, hogy valami olyasmit is mondott oroszul XlorD-nak, hogy „seggfej kis szaros, nézd a saját monitorodat és kussolj”, miután XlorD azt mondta Deadmannek, hogy nem helyes benn cigizni.

Innentõl kezdve Deadman egyre furcsább és furcsább lett, a viselkedése visszaváltozott kedvessé, majd újra agresszív lett. Mindenki megpróbált udvarias lenni vele, kedveskedni neki, pénzt adtunk kölcsön neki, kaját és italt vittünk neki, de még így is játszotta, mintha õ lenne mindenki felettese. Nem úgy viselkedett, mint egy csapattag; az egyedüli alkalom, amikor normálisan viselkedett és vicceskedett másokkal dotázás közben fordult elõ.

Tehát csütörtök reggel mindenki készen állt a hamburgi útra: bepakoltuk a felszerelést, csináltunk rövid video interjúkat a honlap számára. Ekkor Deadman úgy alakított mintha minden rendben lenne, együtt mosolygott a többiekkel az „SK Fighting” szelleme alatt, és még meg is ígérte, hogy gondját viseli XlorDnak, merthogy még csak 15 éves (elõzõ este ugye kis szarosnak hívta).

Néhány órával késõbb már útón voltunk Hamburg felé, egy bérelt autóval, amit Ownitsch vezetett. Deadman rágyújtott a kocsiban pár perccel azután, hogy megálltunk pihenni egy benzinkútnál. Ownitsch rászólt, hogy hagyja abba, mert bérelt autó, és hogy pár perccel korábban megtehette volna a pihenõnél. Ezt elutasította és nyitott ablak mellett nekiállt cigizni. Mindenki zavarban érezte magát, és úgy döntött, hogy csendben marad, mert nem akartunk további konfliktusokat, fõleg nem egy nappal egy ilyen fontos verseny elõtt.

Kb. 100 kilométerrel késõbb, megint elkezdett cigizni. Sötét volt és kurvára esett az esõ. Mikor Ownitsch észrevette, megállította az autót, kinyitotta Deadman ajtaját és elhajította a cigit. Deadman kiszállt és elkezdett üvöltözni. Ownitsch visszaüvöltött, hogy el kell fogadnia a szabályokat, és hogy tisztelje a menedzserét. A válasza egy kis ütés volt Ownitsch mellkasára, erre Insomnia kiszállt és megmondta neki, hogy fejezze be azonnal, amit csinál.

Eztán, Deadman egy árva szót nem szólt az egész utazás alatt. Mind tudtuk, hogy átlépte a határt azzal, hogy indok nélkül megütött egy csapattagot. Mikor megérkeztünk Hamburgba, úgy színészkedett, mintha semmi se történt volna. Senki se akart egy szobába lenni vele, szóval õ volt az egyedüli, aki egymaga volt egy két ágyas szobában. Természetesen, enni se akart vele senki, azok után, ami az autópályán történt; szóval egyedül hagytuk és közösen megbeszéltük, hogy mi lenne a teendõ, mert a dolgok kezdtek elfajulni.

Az egész csapat úgy döntött (menedzserek és játékosok), hogy megválunk Deadmantõl. Mikorra visszaértünk a hotelbe, Deadman már elég sok gondot okozott a recepciónál. Ekkor Ownitsch megmondta neki, hogy mostantól nem tagja a csapatnak, és hogy be kéne fejeznie a bajkeverést. Rövid beszélgetés után Deadman megint elég agresszív lett, úgy döntöttünk, hogy nem engedjük be a szobánkba, mert el akartuk kerülni a fizikai balesetet. De továbbra is a recepciónál keverte a szart, ami arra kényszerített minket, hogy lemenjünk. Inso és Ownitsch ment le, hogy lenyugtassák, mert mindenki zavart a viselkedése; kevesebb, mint egy perc múlva már kiabáltak. Deadman retardáltnak nevezte õket és hirtelen elég erõsen fejen vágta Ownitsch-t. Ownitsch teljesen elkábult, Insomnia védte meg a barátját.

A biztonsági õrök azonnal közbeléptek és szóltak nekünk, hogy menjünk fel a szobáinkba, mialatt õk elintézik a dolgot. Deadman sokat flémelt és megütötte Insot, amikor az már hátat fordított neki. A biztonságiak bezárták a szobájába, és mondták neki, hogy reggel azonnal el kell hagynia az épületet. Egy darabig még ütötte az ajtót, de nem foglalkoztunk vele, így egy idõ után feladta és végül hajnali 4-kor le tudtunk feküdni, hogy másnap lejátsszuk az elsõ meccünket.

Reggel meglepetésünkre úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Már többször is megkapta az utolsó esélyét a CeBIT utáni viselkedése miatt, ami szerencsére nem került nyilvánosságra. Azt mondta, hogy szimplán felejtsük el a dolgot, de elutasítottuk, így megint agresszívvá vált, megjelent a hotel vezetõje, aki azonnal kidobta. Végül elment és Ownitsch beszélt a hotel vezetõjével, hogy az egész csapatot ne távolítsák el a hotelbõl.

Fontos megjegyezni, hogy Deadman elég sok pénzt elszórt a bootcamp idején, így nem sajnáltuk, hogy meg kell tõle válnunk. Mindezek utáne elhagytuk a szállodát, ahol néha feltûnt. Szerencsére a WC3L csapat felkészült arra, hogy távol tartsák tõlünk, így kerülve el a további konfrontációt

Ekkor lehetett, hogy megcsinálta az „Ownitsch egy retardált” interjút, amit nagyon szeretünk, köszi érte!

Így történt az SK.wc3 szemén keresztül. Most mindenkinek meg van az esélye, hogy gondolkozzon a történéseken. Azt is szeretnénk elmondani, hogy Ownitsch minden lépését támogatjuk, bármi is legyen az.

Elnézést szeretnénk kérni Deadman rajongóitól, akik szerették volna látni a játékát, de ekkora tiszteletlenség miatt (ami tettlegességig fajult!) nem engedhettük meg neki az esélyt.