Eljött ennek is az ideje. Gondolom sokan már sejtettétek azt, amit most véglegesen kinyilvánítok.

 

 

Gamer karrierem, körülbelül 6 éve kezdõdött, amikor is tesóm megvette a Warcraft III címû játékot. Mondanom sem kell, rögtön belezúgtam. Véres harcok folytak, hogy épp ki ül a gép elõtt és viszi végig hamarabb a kampányt. Aztán megjelent a kiegészítõ majd rá fél évre lett otthon netünk. Az online játék átdefiniálta az addigi játékélvezetet, gyakorlatilag függõ lettem. Hatalmas élvezettel töltött el, amikor az elsõ accommal, Nefarius-szal, megszereztem az elsõ 25 wint és a HH ikont. Folyamatosan 3v3 rt-ztem hetenként új stratokat és hero kombinációkat bevetve. Pár hónap alatt már lvl 14 (!) voltam rt-ben, és célul tûztem ki magamnak, hogy felkerüljek legalább a ladder alsó rankjai közé (ami akkor lvl 18+ fölött kezdõdött). Közben jó pár magyar klánban megfordultam, és mondhatni egy kis hírnévre tettem szert az akkortájt viszonylag magas lvl-em és tûrhetõ statom miatt. Ettõl függetlenül az akkori magyar solo/rt prok nem AToztak velem, bármennyire is kértem. : ) AnubisEE pedig megígérte, hogy ha lvl 19 lesz akkor majd játszhatunk, de az aztán valahogy elmaradt.

 

 

Az áttörést a WCG jelentette. Mivel sokat idõztem a Clan FoP channelen, egyrészt azért hogy felvegyenek, másrészt azért hogy ATozzak a mesterekkel (egyik sem nagyon sikerült), épp láttam, hogy arról beszélgetnek, hogy lesz ez az évente megrendezett magyar verseny és mekkora a díja meg hogy most minden jó magyar erre trainel. Eléggé meglepõdtem, amikor megtudtam, hogy az 1. hely, az egy út a világbajnokságra, Amerikába. Mivel eléggé magabiztos jellem vagyok, elhatároztam, hogy most rögtön átváltok solo-ra és a jövõ évit én fogom megnyerni.

Ekkor ismerkedtem meg az RSHU-val és a view replay funkcióval. : ) Érthetetlen módon addig nem is merült fel bennem, hogy talán tanulhatnék az akkori ladder elsõktõl / progamerektõl (habár akkor még ilyen szóról, hogy esport meg progamer nem is hallottam), ellesve a stratégiájukat.

Az elsõ replayek amiket láttam azok a 2004-es WCG Grubby vs Zacard döntõ repek voltak. Azok után egyrészt boldog voltam, hogy az orc fajjal játszom, másrészt rögtön Grubby fan lettem. Tisztán emlékszem mennyire le voltam döbbenve, amikor láttam, mennyire tökéletes mirrort játszanak, hogy t2-n lodge-ot soha nem raknak, és hogy rögtön 1 FS 1 grunttal le lehet szedni LT-n a narancssárga bánya creepeket, amiket addig minimum 3 gruntal creepeltem.

 

Immáron replayekkel felvértezve, megkezdtem a mass solot, akkor már Day-Night_AbuSE nickkel játszva. A levelem és tudásom fokozatosan gyarapodott, és magyar játékosok szépen lassan megismerték a DNA nevet, amivel valamelyik hun-1-es player ruházott fel. Fél év múlva már az egyik legmagasabb szintû magyar játékos voltam, lvl40 felett. Hozzátenném, hogy akkor elég sokan voltunk lvl 40 felett: xes, nab, bluefury, tepi több accal is és még jó páran. Ekkoriban keresett meg Obi és Tepi, hogy szeretnék-e joinolni az újonnan megalakuló FoP-hoz amire természetesen igent mondtam.

 

 

 

Ha röviden szeretném összefoglalni, akkor így bontanám 3 részre a karrieremet:         

 

Bõvebben: Az új FoP, Obi vezetése alatt nemzetközi hírnévre tett szert. Kiváló eredményeket értünk el több online ligában, a legsikeresebb magyar klán voltunk. A csapat meghatározó tagjai: Silc, Tepi, Bluefury, Nab, Xes, Necro (ex-orga). Ezek a ligák voltak a felemelkedésemhez való út alapkövei. Nemcsak a klán, de a ligák is egyik legeredményesebb 1x1 playere voltam. Több külföldi semi-pro csapat is felfigyelt rám.

 

Eközben: Ladderen folyamatosan top20 körül mozogtam, Nabbal versengve lvl 48-49 között. Majd eljött a 2005-ös WCG ideje. Spelp, Nab és én kvalifikáltuk magunkat a magyar döntõre. Ez volt életem elsõ lanja, ekkor 15 éves voltam. A körmérkõzések körbeveréssel végzõdtek. Én megvertem Spelpet 3-2re, õ Nabot 3-2re én pedig kikaptam Nabtól 3-2re. Nab elleni utolsó gamem eszméletlen volt… azon múlott, hogy megnyerem-e a versenyt vagy pedig tie-break lesz. A mai napig nehezem tudom felfogni, hogy tudtam ott kikapni.

A game: TR-close pose. Nab cl fiendezik, én fs normal tech. Tower rusholni próbál, amit counterelek úgy, hogy tavernbõl megveszem az FL-t. Itt azt hittem kb. vége a játéknak, de nem. Az UD baset nem próbáltam meg bebontani, hanem inkább az expelés / creepelés mellett döntöttem. Hatalmas elõnyöm volt végig, de Nabnak sikerült feltechelni t3 destre és szépen lassan kezdte visszahozni lemaradását, én pedig FS FL-el egyszerûen képtelem voltam fogni a destroyereket még expanddal is. így hogy a hõseim használhatatlanok voltak a végjátékban, végül elbuktam a meccset.

Utána Nab 1-0ra vert engem is meg Spelpet is és végül õ lett a magyar bajnok. Megérdemelten nyert, kiválóan játszott.

 

A WCG után nem sokkal úgy éreztem, hogy karrierem érdekében tovább kell lépnem és egy, a FoPnál erõsebb klánhoz kell csatlakoznom. A választásom végül a francia EFC lett, ahol gyakorlatilag folytattam remek solo teljesítményemet. Ekkoriban volt az, amikor elõször sikerült Grubby-t megvernem bnet-en. Emlékszem ordítva rohantam át a tesóm szobájába elújságolni a hírt teljes eksztázisban. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem megnyílik elõttem a kapu, csak gyakorolnom kell, és a legjobb játékos lehetek.

A következõ évi WCG-t simán nyertem, egész évben rendszeresen játszottam, míg a régi erõs ellenfeleim (Nab, Spelp) inaktívak / félinaktívak lettek az új játékosok pedig nem voltak még elég jók. A nagydöntõn Monzában kijutottam a csoportból és az egyenes ági kieséses résznél kikaptam Grubbytól a top16ban.

 

 

A ladderen való játék kezdett egyre könnyebb lenni, 2006 decemberében európai solo ladder rank1 lettem lvl51-el, Sons_of_Liberty nevû accommal. (Azt hiszem innentõl kezdve a mai napig magyar játékos nem vert meg Bo3-ban úgy, hogy orccal játszottam.)

 

 

Ekkor jött egymás után a két legfontosabb döntésem. Az elsõ: A Kow3 nevû klán felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk és akkor majd játszhatok a legrangosabb Warcraft liga, a WC3L 1 hónap múlva kezdõdõ új szezonjában. Ezt el is fogadtam, de pont mielõtt elkezdõdött volna a szezon, egy újabb ajánlatot kaptam, az EVO Gamingtõl, hogy havi fizetésért játsszak náluk, a WC3L-nél kisebb ligákban. Tehát a választásom a következõ volt: Pénz vagy WC3L?

Mondanom sem kell, szerintem minden valamire vágyó játékos álma vált valóra nekem, amikor megkaptam az elsõ gamer fizetésemet. Most már nem köt semmilyen szerzõdés, úgyhogy elárulhatom, ez 150 euró volt. A klán EVO-val ismét kiváló eredményeket értünk el, Boris és Maxim, azaz Quai és SDmK, a két orosz undead lenyûgözõ teljesítményével és a legprofibb orga, akivel valaha is dolgoztam, Mars irányításával. Ngl-2-bõl feljutottunk NGL-one-ba, ahol sikerrel vettünk két szezont is a világ legerõsebb klánjai ellen (MYM,4K, SK, Mouz stb). Idõközben a csapat szponzort és játékosokat váltott, az új gaming szervezet amihez csatlakoztunk a híres Hoorai lett. Ilyenkor már rendszeresen traineltem az európai profi játékosokkal GGC-n, bárkinek a méltó ellenfele voltam.

A 2007-es WCG-t is könnyedén nyertem, ekkoriban már kimagaslóan sokkal jobb voltam, mint akármelyik magyar játékos. A nagydöntõn Seattle-ben, nem jutottam ki a csoportból.

 

A csúcson: Immár a WC3L-ben is játszottunk, legnagyobb gyõzelmem az volt, amikor megvertem MYM]Moon-t 2:1-re.Érdekességképpen megjegyzem, hogy ekkor neki a fizetése közel 60x-osa volt az enyémnek.

 

 

Furcsa módon, minél többet gyakoroltam, annál jobban játszottam, de annál jobban is kezdett elmenni a kedvem a masstraintõl és a progamingtõl. Rájöttem, hogy innentõl kezdve már hatalmas áldozattal járna, ha nem csak szinten szeretném magam tartani, de továbbfejlõdni is, ahhoz, hogy olyan szintre jussak, mint a profi koreai játékosok, vagy mint Grubby, Tod stb, egyszóval a progamerek, akik nem járnak suliba, nem dolgoznak, vagyis azt csinálják, csak a játékon keresztül, minden szabadidejüket annak szentelve. És itt, mintha valami elszakadt volna. Már nem volt meg bennem az a láng, ami egykor elõrevitt, tudtam, hogy innentõl már csak egy út van, ami elõbb vagy utóbb, de elkerülhetetlen, a lefelé vezetõ.

 

Itt ér véget a történet, legalábbis ami a profi Warcraft pályafutásomat illeti. Eddigi életem hatalmas és örömteli részét töltötte ki ez a gyönyörû játék, mely által annyi mindent megtapasztalhattam. Rengeteg barátra tettem szert, kedves rajongókra, akiknek nem tudom szavakkal kifejezni hálámat támogatásukért.

 

Köszönök nektek mindent, nélkületek mindezt nem vihettem volna véghez!

 

Day-Night_AbuSE

 

Ui.: Még mielõtt végképp elszomorodnátok, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez nem azt jelenti, hogy innentõl kezdve eltûnök a szemetek elõl, sõt. : ) Ez nem csak egy játék számomra, annál sokkal több. Olyan ez, mint másnak a foci, attól, hogy már nem csinálom versenyszerûen, még imádom játszani, nézni a profi meccseket, szurkolni a kedvenc játékosaimnak.

 

 

 

 

3rd WCG 2005 Hungary

 

1st WCG 2006 Hungary

top16 WCG 2006 Grand Final Italy

 

1st WCG 2007 Hungary

top24 WCG 2007 Grand Final USA

 

WCG Samsung Euro Championship 2008

top8 Hannover

 

Top12 ESWC Masters of Paris 2008

 

1st WGC 2008 Hungary

top24 WCG 2008 Grand Final Germany

 

1st Lan22

1st PGCC lan I.

1st PGCC lan II.

2nd PGCC lan III.

2nd PGCC lan IV.

4th RTS lan

1th Gyõr lan

 

Klánjaim: HFT, Corp, EWT, HUN, eQn, FoP, EFC, Kow3, tct,evo,hoorai, RG, BVG

Keresett pénz: 618.000 Ft