Age of Empireshttp://aoe.rts.hu/
Battlefieldhttp://www.battlefield.hu/
Call of Dutyhttp://www.cod.hu/
Counter-Strikehttp://www.counter-strike.hu/
DOTAhttp://dota.rts.hu/
Half-Lifehttp://www.half-life.hu/
League of Legendshttp://lol.rts.hu/
Need for Speedhttp://www.nfs.hu/
StarCrafthttp://sc.rts.hu/
Team Fortresshttp://www.teamfortress.hu/
TrackManiahttp://www.trackmania.hu/
Warcrafthttp://w3.rts.hu/
OGC Webshophttp://shop.ogc.hu/
Steamhttp://www.steam.hu/
Mumblehttp://www.mumble.hu/
Crysis 2http://www.crysis-online.hu/
Game Starhttp://www.gamestar.hu/
Garry's Modhttp://www.gmod.hu/
Grand Theft Autohttp://www.gta.hu/
Mafiahttp://www.mafia-game.hu/
Minecrafthttp://www.minecraft.hu/
Quakehttp://www.quake.hu/
Red Orchestrahttp://www.redorchestra.hu/
Terrariahttp://www.terraria.hu/
E-Pszichó: Kezdetek
Cikkek/Interjúk 2011. november 29. 24 hozzászólás 4479 olvasás
Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy milyen taktikákat érdemes használni adott pályákon, melyik egér növeli leginkább tulajdonosának teljesítményét, hány óra napi gyakorlás szükséges a profivá váláshoz, melyik config eredményezi a legjobb képi- és hangminőséget, meg más hasonló témákról, amik teljeséggel a külsőségekkel, az egyént figyelmen kívül hagyó dolgokkal foglalkoznak. Arról viszont kevés szó esett eddig, hogy milyen lelki tényezőkkel kell egy játékosnak szembenéznie.
Most induló E-Pszichó rovatunkban azokra a dolgokra fektetjük a hangsúlyt, melyek a játékosok lelkivilágát érintik. Vizsgáljuk, hogy az érzelmek, a csapatban uralkodó hangulat, a személyiségek különbözősége vagy épp összepasszolása miként befolyásolhatják teljesítményünket. Milyen bevált módszereket alkalmaznak a profik a stressz kezelésre, az izgalom kordában tartására, figyelmük optimalizálására? Létezik-e pszichológiai hadviselés az e-sportban? Vannak-e bevett taktikái, eredményes módszerei, melyek alkalmazása nagyban hozzájárulhat győzelmünkhöz? Ezekhez hasonló kérdésekkel és témakörökkel fogunk foglalkozni, megpróbálván idővel érinteni minden olyan témát, ami erről az oldalról közelíti meg a professzionális játékot. Igyekszünk hazai- és külföldi játékosokat illetve Managereket is megszólaltatni, véleményüket megismertetni veletek, hogy lássátok mit is gondolnak Ők ezen dolgokról, alkalmazásukról és egyáltalán értelmükről.
Legelső alkalommal egy cikket olvashattok, amely igyekszik valamilyen szinten képet adni az érzelmek fontosságáról az E-Sporton belül, illetve kicsit távolról, és általánosságban érinti a témát. Regény jellegű terjedelme miatt ajánlott megfelelő mennyiségű hidegélelemmel és itallal nekilátni a fogyasztásának. Jó szórakozást!
Once upon a time...
Érzelmeink a mindennapok szerves részét képezik. Mindenki érezheti magán, milyen az, amikor rosszkedvvel rohangál a világban, vagy amikor megfelelően magas boldogság szint mellett végzi a mindennapokat. A sportban, és így az e-sportban is, a jó szereplésnek nagyon fontos részét képezik az egyéni érzelmek és azok managementje. Gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz fölállni egy rosszul teljesített félidő, egy BO3-as fordulóban az első mérkőzés elvesztése után, vagy ha valamilyen külső/belső tényező miatt Berserker üzemmódba kapcsoljuk agyunkat...
Ha valaki elsőként néz végig egy offline meccset élőben, esetleg egy LAN alkalmával kis időt szán arra, hogy körbenézzen, mennyi érzelem van jelen egyszerre a teremben, elgondolkodtató kép tárulhat elé. Izzik a levegő, az emócionális töltetek sokasága szinte részegítően hat. A legjobb játékosoktól az amatőrökig, mindenkiről sugárzik, hogy jelen pillanatban elégedett-e magával és a csapatával, avagy sem, hogy nyert vagy vesztes mérkőzés után állt-e föl az asztaltól. A büfében sorban álló emberek arcáról könnyedén leolvasható, hogy játékban vannak-e, a szendvicsekre vetett megvető pillantás árulkodik a görcsbe állt gyomorról a következő meccs miatt, míg kint, fejenként 3-4 cigi mellett, egymás szavába vágva tárgyalják meg egyesek a jövőben alkalmazandó taktikákat. Vannak, akik a monitorral, mások a mellettük ülőkkel kiabálnak, egyesek ócsárolják az ellenfelet, vagy épp Buddhát meghazudtoló nyugalommal könyvelték el 5 perc után biztos vereségüket, és ennek megfelelő érdeklődést tanúsítanak a történtek iránt. No meg van, akit kulinak hívnak, és a legnagyobb stresszhelyzetben is képes egy-egy megfelelően időzített poénnal szórakoztatni a környezetében lévőket.
Ezekből is látszik, hogy az E-sport szerves részét képezik érzelmeink. Körülvesznek és megpróbálnak uralkodni rajtunk. Kétségkívül igaz, hogy amikor játszunk, a lehető leglogikusabban kell gondolkodnunk, reflexeinknek maximális terhelés mellett kell teljesíteni, agyunk és testünk összehangoltságát pedig a lehető legmagasabb fokon kell kiviteleznünk.
Mármint kéne. Ugyanis rengeteg tényező arcátlankodik be kicsiny agyunkba, hogy igyekezzen elterelni, megosztani figyelmünket. Az aktuális eredmény láttán már becsléseket teszünk a végkimenetelre, ellenfelünk neve hallatán szintén bizonyos elvárásokkal ülünk le játszani, és esetleges társunk vagy saját hibáink után pedig komoly indulatok keretében írhatjuk körül valaki anyukájának a foglalkozását. Sorolhatnánk még sokáig az ehhez hasonló élményeket, de helyette inkább megpróbáljuk összeszedni az összes olyan dolgot, amely segítheti vagy ronthatja teljesítményünket, valamint ami mellett nem szabad elsiklanunk, ha professzionális játékosok akarunk lenni. Ezzel egy képet kaphattok arról, milyen témák fogják uralni ezt a rovatot.
Komoly kérdés lehet, hogy a környezetünk, avagy mi magunk játszhatjuk a legnagyobb szerepet érzelmeink kezelésében. Nyilván, mint mindenütt, itt is az arany középút jelentheti a megoldást.
Amikor elhatározzuk, hogy egy számítógépes játékkal versenyszerűen szeretnénk játszani, akkor egyben kitűzzük magunk elé a célt, miszerint idővel a legjobbak legyünk. (Ez egy fontos tényező, hiszen azzal az esettel nem foglalkozunk, mikor valaki KIZÁRÓLAG játékként kezeli az adott programot, és nem eredményorientált, mert abban az esetben az lenne az elsődleges, hogy miként élvezhetjük a legjobban a játékot, míg jelen pillanatban a jó szereplés és a szórakozás egyaránt lényeges szempont.) Ebből jönnek az elvárások magunkkal szemben, amik stresszhelyzetet, izgalmat és indulatok szül. Különböző érzelmek és azokból adódó akadályok jönnek velünk szembe, miket megfelelően kell vennünk, különben elbukunk. Nagyon sok ezek közül érzelmi eredetű, ám fajtáik különbözhetnek az odavezető út jellegétől.
Alapvetően két esetet különböztetünk meg: az első, amikor egyenként küzdenek meg egymással a játékosok, a másik, mikor csapatban. Az előbbi esetében minden hibánkért, és vereségért magunkat kell okoljuk, és alap esetben (legalábbis kis hazánkban) egyedül nézünk szembe minden kihívással. Előnye, hogy ekkor kizárólag a saját magunkban tomboló indulatokat kell kezelni egy-egy mérkőzés alkalmával, a döntéseket mi nekünk kell meghoznunk, így minden energiát egy személyre kell koncentrálnunk, valamint véleményem szerint könnyebb ebben a szituációban kiértékelni és javítani a teljesítményünket. Hátránya, mely egyesek számára a siker és a bukás közötti különbséget jelenti, hogy egyedül kell feldolgoznunk mindent. Egy lelkiismeretes edző vagy manager híján, szinte segítség nélkül kell megtalálnunk a kiutat az esetleges érzelmi gödrökből, saját magunk kell kezelnünk a stresszhelyzeteket. A csalódások, botlások és vereségek utáni talpra állás pedig a való életben is rengeteg embernek okoz áthidalhatatlannak tűnő nehézséget.
Csapatversenyek esetén ott ülnek mellettünk társaink, a gyakorlások és mérkőzések alkalmával megosztott a felelősség. Előnye, hogy a döntéseket nem egyedül hozzuk meg, így kisebb a nyomás rajtunk. Az adott szituációkat közösen lehet kiértékelni, ötleteket meríthetünk egymástól. Amikor valakinek nehézségei támadnak, vagy a csapat egy nagy akadályba ütközik, segíthetnének a tagok annak megoldásával kapcsolatban. Valamint sokszor elég egy-egy ember motiváltsága, lendülete és kitartása, hogy a többieket ösztönözvén, jobb teljesítményre sarkallja a társaságot. Hátrányai viszont sokszor abból adódnak, hogy a kínálkozó pozitív hozamait a csapatjátéknak rosszul kezelik az emberek, és átesnek a ló túloldalára. A felelősség megosztása egyeseknél jelentheti a TELJES átruházást, amikor soha nem a saját, hanem mások játékát okoljuk a végkimenetelért. Míg a másik kategóriában csak a játék befejezése az egyetlen környezetváltoztatási lehetőség, ami egyben egyenlő a föladással is, addig ilyenkor könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a „többiekben van a gonosz és a romlás forrása”, így könnyelműen váltogatjuk társainkat, a hibák pedig megmaradnak. Miként lelkesítheti, úgy a bukásba is viheti a csapatot, ha valaki túlságosan heves érzelmeket tanúsít. Az agresszív, esetleg demotiváló viselkedés egyértelműen ártalmas, hiszen túlzott nyomás helyezése egy társunkra nyilvánvalóan rontja a teljesítményét, annál pedig kevés dolog idegesítőbb, mikor észrevesszük: társunk isteni magasságokból tojik az eseményekre.
Az út jellege, a környezet, kialakítja a szembejövő akadályok típusait. Eközben tudjuk, hogy mindannyiunk számára más és más fajta érzelmi konfliktusok megoldása jelent nehézséget. Kell egy olyasfajta önismerettel rendelkeznünk, amely elősegíti a depresszív, teljesítményromboló lelkiállapot elkerülését. Persze ezt a tudást meg kell szereznünk, tapasztalataink útján, ezért elsőként a hozzáállásunkon kell változtatnunk. Ha alapvetően igyekszünk pozitívan viselkedni, a lelkesedést, motivációt és sikerességet kiváltó dolgokra koncentrálni, könnyedén szemet fog szúrni, ha ezeket akadályozó, vagy ezekkel ellentétes élmények érnek, vagy ilyesfajta magatartást tanúsítunk. Ilyenkor kell képesnek lenni ezek időben való felismerésére, a következmények és az érzelmi állapot változásának megakadályozására, indulataink kezelésére.
Röviden ennyit a dolgokról általánosságban. A későbbiekben kifejtjük majd a részleteket, a fontosabb és nagyobb hangsúlyt érdemlő tényezőkkel külön-külön is foglalkozunk majd. Addig pedig tartsátok észben, hogy hiába is adja az alapját az egésznek egy számítógépen futó program, emberek játszanak vele, ami rögtön személyiségeket, érzelmeket, személyes- és üzleti érdekeket, valamint egyedi problémákat és helyzetmegoldásokat visz bele a dologba, ezek miatt pedig sokkal többről van szó, mint puszta reflexharcról.
Végezetül pedig Marcus "djWHEAT" Graham szavaival búcsúzunk:
Ha fennakadsz azon, hogy mi történt 5 másodperce, ahelyett, hogy az elkövetkezendő 30 másodpercre koncentrálnál, gyakorlatilag abba is hagytad a játékot
Kapcsolódó linkek
#24
#22
#21
elég érdeke volt nem hitten voolna lebecsültem talán magam pedig jó vagyók csak önbecsületelen ninc elég önbecsülés :nyelves: :nyelves:
#20
#19
elég érdeke volt nem hitten voolna lebecsültem talán magam pedig jó vagyók csak önbecsületelen ninc elég önbecsülés :nyelves: :nyelves:
#18
ja és a lol egy nagyon szép és esztétikus játék
#17
#16
#15
#14
#13
#6 miért kéne a LoL-ról cikk csak mert taktikai? nagyjából ugyanezek igazak a lol-ra is szerintem.
#12
#11
btw a cikk jó lett, jó az ilyet és az ehhez hasonlókat látni az oldalon
De ez a pontos definíciója.
#10
btw a cikk jó lett, jó az ilyet és az ehhez hasonlókat látni az oldalon
#9
#8
#7
vagy az aim és csapat játékokra pl : CS 1.6 CSS :kacsint::kacsint:
#6
vagy az aim és csapat játékokra pl : CS 1.6 CSS :kacsint::kacsint:
#5
Nincs semmilyen szintu felelossegmegosztas, mindenki kizarolag a sajat jatekaert felelos.
Kulonben akiket erdekel a tema, azoknak van par regebbi cikkem az oldalon.
És egyszerűen nem bízol a képességeiben ,mert kevés a jó játékos.Az emberek nagy része egyszerűen lassú(agyban,vagy csak egyszerűen bamba) a profi játékhoz.
#4
Nincs semmilyen szintu felelossegmegosztas, mindenki kizarolag a sajat jatekaert felelos.
Kulonben akiket erdekel a tema, azoknak van par regebbi cikkem az oldalon.
#2
Index 
